Térnye-rés

Adj teret! Kevés a sorokban

E szóba vetített hologram,

Kevés a végtelen időben

Megfeszülő szonett-overálom,

Egyszerű munkásként kinőttem,

Belőle apránként kiröppen

A lelkem, és többé sose látom.

Adj teret! Elég csak titokban,

Lábam kinyújtanám estig

És ahogy a térdem kiroppan,

Az angyalok égbe tiportan

A Földet nagyobbra festik.

Ki tudja, mért' van a derengés

Átkötve szorongós szalaggal?

Kevés a szemnek a jelentés,

Ha nincs új, már körbe sem néz,

Mint üveggömbbe zárt aranyhal.

Kevés ez a könyvnyi ébredés,

Mondd már el, mi van a hátlapon!

Hely kell, a térbe görbe rés,

Hol az Isten keze kőbe vés,

S az életet körüljárhatom.

Adj teret! Véremben fusson

A kinyílás minden zeg-zuga,

Hogy ne csak por legyen a jussom!

Adj nekem egy keveset!

Adj, hogy adjak! Bíborszínű teret,

S akkor vak szememből kiműtelek,

Akkor Rád találok!

Klausztrofóbiám márványból könnyű fa,

Eltüzelem és ahogyan pattog,

Ki-ki ugranak belőle önző,

Szerelmemet elszorító csattok.