Kávé

Nincs fáklyafény, a tenger se zúg,

De az idő gerincén mintha egy porc leválna,

Egy kis nyál a nyelvedre fut,

Nézel a kávés porcelánba.

Egy rezdülésnyi, kortynyi ünnep,

Az elcsigázott idegpályák

Folyosóján tompán lüktet,

Mint homályos öreg neonlámpák.

Kávétársak veled állnak,

A csészétől meleg tenyérrel,

A piros szemükbe megáradt

Nyugalmat halkan nevetve széjjel.

Nincs fáklyafény a tenger se zúg,

Se Hollywood giccses romantikája,

Jobbodon őrangyal, balodon Belzebub,

Az idő nyújtózik s kiroppan a háta.