ATF feat K.Eszter & Indiana & Jossa - Fehér Lap

LoT:

Nem találok szavakat, a szavak találnak meg engem,

Sok-sok LEGO-darab zsebemben, de megoldanak,

Mint egy rejtvényt… - Ez vagyok, az élet fehér lapja,

Foszforeszkálva kelt fényt, de azt sokszor elzárja..

Szembe jönnek elég gyakran sorsfordító pillanatok

És pillangócsapások, melyekre én is visszahatok,

Rozoga égig érő létrámon a szikszalagot

Jelentik e tiszta lapok – s mint kőtömb a szobrásznak,

Élet írta színdarabok, a költő csak formázhat,

Rímfaragok, s közben lelkem megcsapja a forgácsszag..

Ez több, mint az univerzum hátán rulett,

Magam vagyok minden sorom – a legtisztább márkájú rap…

Ha az egymillás felniden eltorzul a tükörképed,

Hogyha a sok különféle függőségben sem leled a különbséget,

Ha a nyomor dübörgése bűnbe űzve küzd le téged,

Ha ezt látom… - fehér lapomra tűz-betűket éget.

Mert van, hogy mit leírok, életkép, van, hogy lélektan,

Jódként hat, vagy méregként, de nem érted még, hogy érted van..

Úgy írom, ahogy nekem adatott, s kezedbe

Odaadom, hogyha veszed a lapot…..

Refr.: Csak egy fehér lapom van

De számomra ez elég vagyon

Csak írok a papíron és hogyha

Elkészülök eléd rakom

Artone:

Istentől kaptam, és Istennek adom vissza odaát,

egy fehér lapot, egy kisember vagyonnyilatkozatát.

Sok fölös kacat miben vakon hisz a sokaság,

azt issza amit dob a gép, és ezen nem lát soha át.

Míg magam körbebútorozom az összes napom lakatlan,

én ezért - talán túl konokon- mindent egy lapra raktam.

Most eléd teszem, olvasd, itt nincsenek magánügyek,

rakhatsz majd tüzet alá, vagy hajthatsz rá szamárfület.

Szűk szemekkel leszűrt világ, pár zsebembe gyűrt etűd,

ami belül a megfeszült szíverekbe gyűlve fűt,

ezek nem mind gyöngybetűk de nem nyújtanak egyszerűt,

egy fehér lapra feküdtem s egy könyvnyi rím körbeült.

Lynx24:

Az élet árjában magam hagyom - vigyen

Befektettem, s jöhet még a haszon, hiszen:

Huszonévesen is maradt ajtó még kitárva,

Az életem még gépelem az ars poétikámba.

Egyedi az érték, irányként jóra szól a fáma,

Betűzött gondolatok egy formanyomtatványba.

Fehér lapom teleírtam, képzelettel szavak helyett,

Csak a karaktered marad veled a szórakoztatásra.

Refr.2x

Lynx24:

Eléd rakom, olvasd, így lesz társadalmi dialóg’,

Elbutulás ellen kongatnak száz-harangnyi riadót.

Kell a szó, és így kerül pergamen(t)re mantra,

Eredményre vágyom, nem a szebb szavakra.

Kétoldalú lap az élet, minden áldásom szitokká lesz.

Ígérj nekem változást, esküvel, mint Hippokrátesz.

Betűviharból lecsapó, szóban forgó szelekkel,

Emelek el - mi kell - s minden szót ez titokká tesz.

Lüktető szemekkel nézek az élet napi ritmusába,

Így élek, a szavak fényes labirintusában.

Arton:

A torkomig felér a gyom, körülöttem szeméthalom,

de ezek mind csak bilincsek, nincs másom csak egy fehér lapom.

Nekem már bagetel, az aki falakra tegel,

én fekete betűkkel, fehér lapokat lepek el.

Van már kenyerem, borom is, csak épp kihűl a szikra,

mert nagyvilág a léleknek szűk kalitka,

ezért mázolom rá pár sorom egy szűz papírra,

teleírt oldal, de csak néhány miniatűr kaligramm,

az élet könyvében, hol én is írva állok,

s ha elmosódom örökre elhagyom a tintaságot.

Refr.

Indiana:

Költőnfont töltőtollak fehér lapokon,

Szagtalan szakemberek születnek szemét szakokon

Amfórákba folytatott flóra-metafórák

Egy litert alliteráló, mega-kreatúrák.

Ti krokodil Ghandiként értekező baudelaire-ek,

Romkertben, bomberben ravaszkodtok hóhemek?

Ez szószedet, ez szedált, mint a szép szempillás,

Szilikonos szimpla nő számára a Szentírás.

Míg járod Villon-balladára írt vad lambadádat,

Füledbe haptákba vágott vattát találnak

A kék-zöld foltjaidra ezer képző képződik,

Erre fele a szeizmográf tollvégbe végződik.

Érted? Egyszer sztereo, egyszer mono,

Edzetten pedzegeted.. Ecce homo

Íme az ember! Egy szimpla „Tűz kell?”-Erre is büszke már.

Prózaágyásba szétszórt hajnali tüskevár.

Ott egy szent vár, szóra éhes szempár,

A sarki presszó nekem: Ady-mentes Centrál.

Benne ülve felejtek, hát én lefejtek,

Minden szósebet amit rajtad az ATF ejtett.