ATF – Szomjúság

Artone:

Szomjúságom ma is új alakba bújt,

Eddig a pult alatt lapult, és öt round alatt nem múlt –el

Most a ritmus ami új szavakra gyújt –fel

Kiszabadult a katatón etikett alá lelakatolt múzsa

Hogy, a vágyak légterében a szavak szárnyán

ezt a kicsit se fapados úttalan utazást nyújtsa.

Szomjúságom ma is új alakba bújt,

Az a csók amit piros ajkad fakult nyakamra fújt,

Öt ujj hajamba túrt, és az út alattam, akkor és ott

Úttalanra nyúlt… (echo)

De csak erősödik bennem a zaj nyughatatlanul,

S ahogy a hideg sörömön a hab súlytalan megül,

a legbelül Hordott Isten-arcra fulladt füst terül.

Önmagam építette falak tartanak rabul,

De szabad vagyok, ha tüdőmbe szúr az utcaszag vadul.

Minden sejtem rezgésre éhesen áll előtted,

Ha agyad nyitott, s szíved zárt: a szomjúság megölhet

Mert csak a titok itat át úgy, hogy kikopik a gát belőled,

Mi önmagadtól zár el főleg –s a ráderöltetett határok áttevődnek.

Refr.:

A holnap ölelő

karjai közül,

A szomjam tör elő.

Mert a forrás közelről-

Se oly tiszta, hogy jól lásd,

Ha nem lelsz megoldást,

Mondd, honnan jön erő?

Maistro:

Fejem felett döntenek a nagyurak bársonyszékben,

Én meg bárhogy nézem, nem tudják hogy kár volt értem…

Nincs érték, nincs közérdek, hogy mi a jó a közértnek?

A cél, hogy két kézzel a multik zsebét tömjék meg.

Tömérdek apróval és naggyal, a jogász azon agyal,

Kinek intett már: „na gyere, és ne adózz Interspar”

Nem vigyázok a számra, mert abban mi az értelem,

Hogy húszat lépünk hátra, minden egyes méteren

Igazságosságra szomjazom, de tudod anyám félt engem,

Bárcsak ne esne ki minden kátyúnál a féltengely,

Mikor hozzád megyek, a Gyömrőin, vagy az Üllőin,

Baszki, már hat évesen is görbültek a küllőim.

Felébredek, s a Balkánra érkezem, Istenem,

Egy normális országért odaadnám a fél kezem.

Nekem nem kell sok stóc pénz, nem kell off-shore cég,

Csak jószerencse, na meg egy jó szomszéd.

Refr.-b (2x).:

A holnap ölelő

Karjai közül,

A szomjam tör elő.

Lynx24.:

Minek essünk bűnbe, hogyha jutalmunk a megbocsájtás?

A legpusztítóbb tűz se változtat a világ felfogásán.

A megtorlás már megszokott, csábít az örök élet,

Istent játszva teljesítem azt mit önök kértek…

Nem az önös érdek fölött élek, felettem csak köröznétek

Dögszag lenne számotokra - egyedüli örömének.

Megfordítom az időt, s a történelemkönyve,t

Uralkodót játszok majd, ki önkényesen dönthet,

Törvényesen ölhet, elfeledi a nép szavát,

Szegényeken lép ma át, követve a pénz szagát.

Hadvezérré válok, eljön a földi purgatórium,

Megtanultam ölni, és újra hódítom majd-

Nyugatot, keletet, egy napra uratok lehetek,

És szüntelen nevetek, minden gyötrelmen veletek.

De ha egyszer ilyen gonosz kelne - tőrt ragadva – belőlem,

Az énem tudná legbelül, hogy önmagamat megöltem.

Refr.: (2x)

LoT:

Jó… ahogy a szívverés végigkísér, ez nem csak egy

Régi klisé, mert tényleg égig is ér az érzés,

Hogy itt egy dobbanás egy új lehetőséget rejt..

Ez minden korba’ más, előttünk lebegő édenkert,

Úgy szomjazzuk, a szonda kiakad, mert mélyen belül

A lélek kiokád minden kifogást, ha akár véletlenül

A pohárba méreg kerül – hisz azt se tudjuk, mi történt

Az elmúl 50 évben, mert a könyved az igazság közelében

Sincs időnkét, de le se esik, ha átbasznak,

Mert boldog vagy egy sms-ig, örülsz minden válasznak..

Csak a tudás fája alatt a világ forog, támaszd magad,

Mert pénzben akár elveszhetek, ha a torok száraz marad.

Ezek sorok, nem tervezetek, szomjam kiáltást hoz,

Lehet pont így elvezetek egy fehér lovat a királylányhoz..

Lelkem, mint egy szerelem után, nem hevül, túl másnapos,

De mégis egy bárban ül, hol Isten a pultnál csapos

És nyújtja a boldog tudatlanság hideg italát,

Mint egy igazi barát, mert Ő már mindent kitalált.

A szélmalom megtorpan a mindent-tudáshoz nincs jogom,

Csak én vagyok, s a szó van – a tollam, meg a mikorfon.